böngésző

Van egy támadás, amit semmilyen vírusirtó nem tud megbízhatóan megállítani, mert nem tartalmaz sem sérülékenységet, sem letöltött fájlt. Egyszerűen megkéri a felhasználót, hogy fertőzze meg saját magát – és ez döbbenetesen jól működik.

A módszer neve ClickFix. Egy weboldalon megjelenik egy „Nem vagyok robot” ellenőrzés vagy egy hibaüzenet, alatta három lépéssel: nyomd meg a Windows és az R billentyűt, nyomj Ctrl+V-t, majd Entert. Aki végigcsinálja, az a saját kezével indít el egy parancsot, ami letölti és lefuttatja a kártevőt.

Ez nem elméleti veszély. Egy szeptember eleji kutatás szerint több mint 5400 feltört weboldal szolgálja ki éppen ezt a támadást, naponta több százuk aktívan. Az ESET mérése szerint az esetszám egy év alatt megduplázódott. Ebben a cikkben végigvesszük, hogyan néz ki, miért működik, miről lehet felismerni – és mit tegyél, ha már bemásoltad.

Szeptember 3-án a Google kiadott egy Chrome-frissítést, amelyben egy olyan hibát javítottak, amit a támadók már ki is használtak. A hivatalos közlemény szokatlanul határozott volt: a Google nem „jelentésekről” írt, hanem arról, hogy tud róla, hogy létezik működő támadókód.

Erre a legtöbb cikk azt írja: frissíts. Csakhogy a Chrome magától frissül. Már le is töltötte. És te mégis a régi, sebezhető verziót futtatod – mert a javítás csak a böngésző újraindítása után lép életbe. Aki heteken át nyitva hagyja a böngészőjét, az heteken át sebezhető marad, miközben végig azt hiszi, hogy naprakész.

Ez a cikk nem egy konkrét hibáról szól, hanem arról, hogy hogyan ellenőrizd tíz másodperc alatt, tényleg friss-e a böngésződ – asztali gépen és telefonon, minden nagy böngészőben. És arról a két dologról, amiről szinte senki nem beszél: az Android rendszerbeli motorjáról, amit akkor is használsz, ha soha nem nyitod meg a Chrome-ot, és arról, hogy iPhone-on egyik böngésző frissítése sem az, aminek látszik.

A képlet egyszerű, és pont ezért ijesztő. Keresel egy böngészőbővítményt, amit tízezren használnak, jó értékelései vannak, és évek óta hibátlanul működik. Megveszed a fejlesztőjétől – az ár egy ekkora bővítménynél kétezer dollár alatt van. Aztán kiadsz hozzá egy frissítést.

A Chrome alapértelmezés szerint magától frissíti a bővítményeket. Nincs kérdés, nincs értesítés, és új engedélyt sem kell kérni, mert a régi bővítmény már úgyis megkapta a jogot arra, hogy minden oldalon mindent lásson. A tízezer felhasználó másnap reggel ugyanazt a bővítményt használja tovább – csak az már jelszavakat és kriptotárcákat lop.

A Socket biztonsági cég augusztus 27-én 19 ilyen bővítményt tett közzé: tizennyolcat a Chrome, egyet az Edge boltjából. Az alábbiakban ott a teljes lista az azonosítókkal, és az is, hogy mit tegyél, ha valamelyiket megtalálod magadnál.

Ha a Chrome-ban használtál reklámblokkolót, jó eséllyel már feltűnt, hogy valami megváltozott. Augusztus 31-én a Google eltávolította a Chrome bővítménytárából az összes régi, Manifest V2 alapú kiegészítőt – köztük a legismertebb reklámblokkolót, a uBlock Origint. Ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem egy évek óta tartó átállás utolsó lépése, viszont most vált véglegessé: az érintett bővítmények nemcsak leálltak, hanem már meg sem találhatók. Ebben a cikkben végigvesszük, mi történt pontosan, mi az, ami a helyükre léphet, és melyik böngészőben működik továbbra is minden – mert van ilyen, méghozzá kettő is.

A hétvégén körbement a hír, hogy a Microsoft egy új eszközzel „rátolja” a Binget a Chrome-ra, a Firefoxra és a Brave-re. A cím jól hangzik, csak épp pontatlan: az alkalmazás nem érkezik Windows Update-en, nincs előre telepítve, és nem indul el magától – külön le kell tölteni és lefuttatni. Ettől viszont még van miért összeráncolni a szemöldökünket, mert amit a telepítő csinál, az kísértetiesen emlékeztet arra, amit a böngészőeltérítő programoknál szoktunk kifogásolni. Ebben a cikkben szétválasztjuk a pánikot a valóságtól, és megmutatjuk, hogyan ellenőrizd két perc alatt, hogy nálad vagy a családban valaki nem kattintott-e át rajta.

Van egy régi bosszúság, amire meglepően kevesen ismerik a megoldást: megadod az e-mail-címedet egy webshopnak, egy nyereményjátéknak vagy egy ingyenes letöltéshez, és fél évvel később ömlik a reklám olyan cégektől, amikről sosem hallottál. Az e-mail álnév erre való. Nem trükk és nem szürke zóna: valódi, továbbító címet kapsz, amit egyetlen kattintással kidobhatsz, ha visszaélnek vele. A Brave a napokban vezette be a saját megoldását, és ez jó alkalom arra, hogy végigvegyük az összes komoly lehetőséget – köztük egy teljesen ingyeneset, amihez még böngészőt sem kell váltanod. Egy fontos kérdésre is választ adunk, amit szinte sehol nem tesznek fel: tudsz-e egyáltalán válaszolni egy álnévről? Mert nem mindegyiknél tudsz.

Van egy különösen kellemetlen fajtája az internetes átverésnek: amikor pont az a program árul el, amit a védelmed érdekében telepítettél. Most éppen ez történt. Egy biztonsági kutatócsapat 737 hamis VPN-bővítményt talált a Chrome bővítménytárában, összesen több mint 75 ezer telepítéssel. Ezek jó része ismert, valódi márkák – a NordVPN, a Proton VPN, a Surfshark és társaik – nevében adta ki magát, közben viszont a böngésződ teljes forgalmát idegen szerveren keresztül terelte. Ebben a cikkben leírjuk, pontosan mi történt, mit láthattak és mit nem, hogyan ellenőrizd két perc alatt, hogy érintett vagy-e, és hogy miért nem az a megoldás, hogy egy másik ingyenes bővítményt telepítesz helyette.

Matt Callaghan fejlesztőnek hetekig ugyanaz a bosszantó apróság tűnt fel: valahányszor megnyitotta az AliExpresst, a Bluetooth-fülhallgatója elnémult, és nem váltott vissza rendesen a telefonjára. Utánanézett, és olyasmit talált a weboldal kódjában, amit nem várt – egy alaposan elrejtett szkriptet, amely némára állított hangot játszik le a böngésződben, és abból, ahogy a géped ezt feldolgozza, egyedi ujjlenyomatot készít rólad. Ez a cikk elmagyarázza, mi történik pontosan, miért nem tudod letiltani egy süti törlésével, és – ami talán a legfontosabb – miért nem arról szól ez a történet, hogy lehallgat a mikrofonod.

A Mozilla fejlesztői átnézték, mit írnak be az emberek a Firefox címsorába – és feltűnt nekik valami. A felhasználók tömegével kerestek rá arra, hogyan lehet kikapcsolni a mesterséges intelligenciát. Nem találták a beállítást. A válasz a tegnap megjelent Firefox 154 lett: mostantól elég beírni a címsorba, hogy Manage AI, és megnyílik a megfelelő oldal. Ez a pillanat elég jól összefoglalja, hol tart most a böngészők és az MI viszonya. Ebben a cikkben végigvesszük, hol van a kapcsoló a nagy böngészőkben, hol nincs egyáltalán, és melyik gyártó mondott nyíltan nemet az egészre.

A webböngésző a legtöbbet használt programunk: ezen keresztül dolgozunk, vásárolunk, intézzük a banki ügyeinket és tartjuk a kapcsolatot. Éppen ezért nem mindegy, melyiket választod — a böngésző határozza meg, milyen gyors a netezés, mennyire véd meg a nyomkövetéstől, és mennyi adatot gyűjtenek rólad. Ebben az átfogó, 2026-os összehasonlításban végigvesszük a 14 legfontosabb böngészőt a Chrome-tól a Firefoxon át az adatvédelmi és AI-böngészőkig, elmagyarázzuk a böngészőmotorok közti különbséget, és egy áttekintő táblázattal meg konkrét ajánlásokkal segítünk megtalálni a hozzád illő böngészőt.