Hamis pendrive és memóriakártya: így ellenőrizd ingyen, mielőtt elveszted a fájljaidat

Mi az a hamis pendrive?

Nem gyenge minőségről van szó, hanem szándékos hamisításról. Az eszköz vezérlőjét átírják úgy, hogy a számítógépnek nagyobb kapacitást jelentsen, mint amennyi memóriachip fizikailag benne van. A német c't magazin vizsgálata szerint ugyanazt a belsőleg néhány gigabájtos eszközt árulják 64 GB-tól 1 TB-ig, pusztán megfelelően átírt firmware-rel.

Ami ezután történik, eszközről eszközre változik, és ez a lényeg:

• Vannak, amelyek egyszerűen eldobják az adatot. Steve Gibson, a ValiDrive fejlesztője így írja le: ezek az eszközök „just silently discard any data written where there's no storage” – csendben eldobnak minden adatot, amit oda írnak, ahol nincs tárhely.

• Vannak, amelyek felülírják a korábbi fájlokat. Az F3 projekt dokumentációja egy konkrét példán mutatja be, ahogy a korábban felírt fájlok tartalma megsemmisül, és hozzáteszi: a felülírást nem a program, hanem magának az eszköznek a vezérlője végzi: „The way the drive overwrites sectors is arbitrary” – vagyis kiszámíthatatlanul.

A gyakorlati következmény mindkét esetben ugyanaz: a valódi kapacitáson túl írt adat elveszik. A c't megfogalmazása szerint a régebbi adatok ilyenkor menthetetlenül eltűnnek.

Miért nem veszed észre azonnal?

Három okból, és mindhárom technikai, nem pedig figyelmetlenség kérdése.

• Az operációs rendszer nem ellenőrzi, hogy az írás sikerült-e. Gibson megfogalmazásában: „Operating systems do not verify that the data they write was actually written” – megbíznak abban, hogy az eszköz jelzi a hibát. A hamis eszköz pedig nem jelez.

• A fájlok névjegyzéke valódi helyre kerül. A fájlrendszer könyvtárszerkezete az eszköz elején van, ahol van is tényleges tárhely – ezért a fájlnevek, dátumok és méretek szépen megjelennek. Csak a tartalmuk nincs sehol.

• A kis teszteket átveri a belső gyorsítótár. Az F3 dokumentációja szerint „The internal cache will fool any test that doesn't write beyond the real capacity of the drive plus the size of the internal cache”. Vagyis a teszt csak akkor ér valamit, ha a valódi kapacitáson és a gyorsítótár méretén is túlír. Ha egy-két fájlt másolsz rá és visszaolvasod, semmit nem fogsz észrevenni.

Előbb egy gyakori félreértés: a 64 GB-os pendrive 59,6 GB

Mielőtt bárkit megvádolunk: ha a 64 GB-os pendrive a Windowsban 59,6 GB-ként látszik, az nem csalás. A gyártók a kapacitást tízes számrendszerben adják meg (1 GB = 1 000 000 000 bájt), a Windows viszont kettes alapú egységekben számol (1 GiB = 1 073 741 824 bájt), és ezt is „GB”-nak nevezi. Innen a különbség: gigabájtnál nagyjából 7 százalék, terabájtnál bő 9.

• 64 GB → kb. 59,6 GB a Windowsban

• 128 GB → kb. 119 GB

• 1 TB → kb. 931 GB

• 2 TB → kb. 1,82 TB (a Windows 1,81 TB-ot ír ki, mert lefelé csonkol)

Ez normális. A hamisítványnál viszont nem néhány százalék hiányzik, hanem a kapacitás jelentős része: az F3 dokumentációjának példájában egy „16 GB-os” eszközben 7,86 GB volt a valóság, a nagy névleges méretű darabokban pedig sokszor a hirdetett kapacitás töredéke. Ez a hiány a fájlkezelőben nem látszik.

Három ingyenes program – melyiket válaszd?

Előbb egy figyelmeztetés. A teljes írás-olvasás tesztek teleírják a szabad helyet, és hibás eszközön a meglévő fájlokat is tönkretehetik. Csak olyan eszközt tesztelj, amiről mindent lementettél. A ValiDrive az egyetlen a három közül, amely a fejlesztő leírása szerint visszaírja az eredeti tartalmat.

Mindhárom ugyanarra a kérdésre válaszol, csak különböző időráfordítással: a gyors előszűréstől a teljes bizonyosságig.

ValiDrive – a gyors szúrópróba

Steve Gibson (GRC) programja: egyetlen 96 kilobájtos validrive.exe, amit csak le kell tölteni és elindítani Windowson. Nem tölti meg az eszközt: a fejlesztő leírása szerint „a quick, random-sequence spot-check across the drive's entire declared storage space”, vagyis véletlen sorrendben vesz mintát az eszköz teljes bejelentett tárhelyéről. A GYIK pontosítja a számokat: 576 egyenletesen elosztott, 4 kilobájtos tartományt vizsgál, összesen mindössze 2,36 megabájtot ír ki és olvas vissza – és térképen mutatja, hol talált valódi tárhelyet.

És nagyon gyors: a fejlesztő saját példáiban egy valódi, 512 GB-os márkás eszköz ellenőrzése 12,24 másodpercig tartott, egy olcsó, névtelen 32 GB-os eszköznél viszont 736 másodpercig, több mint 12 percig tartott ugyanez. A lassúság viszont nem a csalás jele: Gibson épp azt írja le, hogy az olcsóbb eszközök írása indul el lassabban, és ennél a példánál a kiegyenlített írási idők alapján arra jut, hogy az eszközzel minden rendben van.

A korlátját a fejlesztő maga mondja ki, és ezt érdemes komolyan venni. A GYIK-ben ez áll: a ValiDrive „deliberately performs a quick and cursory spot-check”, és „It is not meant to, and does not, provide a comprehensive deep test of mass storage media”. Magyarul: ha mindent zöldnek mutat, az nem jelenti azt, hogy az eszköz minden bájtja rendben van – csak azt, hogy az 576 mintavételi ponton volt tárhely, ami összesen 2,36 megabájt egy akár több száz gigabájtos eszközön. A kapacitáshamisítás kiderítésére viszont pont ez kell.

H2testw – a teljes írás-olvasás teszt

A c't magazin szerkesztőségéből származó, ingyenes Windows-program, amelyet a heise letöltőoldala tesz közzé. Telepíteni nem kell („Die portable Software benötigt unter Windows keine Installation”), a letöltés mindössze néhány száz kilobájt.

Ez a módszer a legalaposabb: legfeljebb 1 GB-os fájlokban teleírja az eszközt ismert mintázatú adattal, majd mindet visszaolvassa és összeveti az eredetivel. Ha a kapacitás hamis, ez biztosan kiderül. Cserébe viszont időigényes: a c't méréseiben egy „2 TB-os” hamis pendrive teljes ellenőrzése szélsőséges esetben hat napig tartott.

Szerencsére nem kell végigvárni. A c't saját tanácsa, hogy adj meg kisebb ellenőrizendő méretet – például 50 000 MB-ot. A hiba ugyanis pontosan a valódi kapacitás határán jelenik meg, ez pedig a tipikus hamisítványoknál néhány és néhány tíz gigabájt között van. Egy részleges teszt a csalás kimutatásához általában bőven elég.

Két dolgot emel ki a letöltőoldal. Az egyik, hogy a program biztonságosan felülírja a törölt adatokat – ez előny, ha adatot akarsz megsemmisíteni, de ha valamit vissza akartál volna menteni a lomtárból, azt a teszt előtt tedd meg. A másik, hogy a program saját leírása szerint hibás eszközön a meglévő fájlok is megsérülhetnek („might as a side effect damage existing files”), és teljes ellenőrzést csak üres eszközön lehet végezni. Hamisnak gyanított eszközt tehát csak akkor tesztelj, ha mindent lementettél róla.

F3 – a nyílt forráskódú megoldás

A Fight Flash Fraud egy GPL-3.0 licenc alatt kiadott programcsomag, amely pontosan erre a célra készült. Három dolgot érdemes tudni róla, mielőtt nekiesel.

• A két alapeszköz mindenhol megy, a többi nem. A projekt saját leírása szerint „f3write and f3read can be installed on Windows, but currently f3probe, f3fix, and f3brew require Linux”. Hivatalos, előre lefordított Windows-telepítő nincs hozzá: Windowson az f3write és az f3read forrásból, Cygwin alatt fordítható, a projekt pedig Dockert ajánl a többi eszközhöz. Saját grafikus felületet nem fejlesztenek, de a leírás négy külső fejlesztői felületet ajánl, köztük egy Mac gépre készültet.

• Az f3write és az f3read ugyanazt csinálja, mint a H2testw: teleírja az eszközt 1 GB-os fájlokkal, majd visszaolvassa őket. Ugyanaz az alaposság, ugyanaz az időigény.

• Az f3probe a gyors út, elsősorban Linuxon. A projekt leírása szerint „f3probe is the fastest drive test and suitable for large disks because it only writes what's necessary to test the drive”, és a példáiban egy hamis „16 GB-os” eszközről 1 perc 13 másodperc alatt derítette ki, hogy valójában 7,86 GB. Cserébe rendszergazdai jog kell hozzá, és közvetlenül a csatolatlan eszközön dolgozik. Alapesetben óvatos módban fut, és visszaírja az eredeti tartalmat; a --destructive kapcsolóval viszont – ahogy a projekt figyelmezteti – „This will destroy any previously stored data on your disk!”

Ha Linuxot használsz, az f3probe a legkényelmesebb út. Mac gépen az f3write és az f3read megy natívan, az f3probe nem. Windowson a ValiDrive vagy a H2testw egyszerűbb megoldás.

Melyiket válasszam?

• „Most érkezett meg, gyorsan tudni akarom.” ValiDrive. Jellemzően néhány perc, lassú eszközön negyedóra is lehet.

• „Fontos adatot bíznék rá.” H2testw vagy f3write és f3read, teljes ellenőrzéssel. Itt már nem a kapacitás a kérdés, hanem hogy minden szektor írható-e.

• „Linuxot használok.” f3probe, utána szükség esetén f3fix.

• „Mac gépem van.” f3write és f3read. Az f3probe Macen nem működik.

Három dolog, amit a teszt előtt tudnod kell

1. Ne tesztelj olyan eszközt, amin értékes adat van. Az F3 dokumentációja ezt kifejezetten kimondja: ha az eszköz hibás, a teszt során a régi fájlok törlődhetnek. Előbb ments le mindent, amit meg akarsz tartani – az ingyenes mentőprogramokat külön cikkben vettük végig.

2. A teszt két fele között húzd ki és dugd vissza az eszközt. Ennél a lépésnél buknak el a félkész tesztek: ha nem teszed, az eszköz és a rendszer gyorsítótára a memóriából szolgálja ki a visszaolvasást, és mindent hibátlannak fogsz látni.

3. Számolj az idővel. A teljes írás-olvasás teszt annyi ideig tart, amennyi idő alatt az eszköz teleírható és visszaolvasható – egy lassú, nagy névleges kapacitású hamisítványnál ez órákat vagy napokat jelent. Ezért érdemes gyors szúrópróbával kezdeni.

Mit látsz, ha hamis?

• ValiDrive: a térképen csak az első néhány sor lesz zöld, vagyis ellenőrzött, a többi jelöletlen marad. A zöld rész nagysága adja a valódi kapacitás közelítő értékét.

• H2testw: a jelentés kiírja, hány megabájt bizonyult rendben levőnek és hány hibásnak. Ha a hibás rész több száz gigabájt, nem véletlen hibáról van szó.

• F3: az f3read kiírja, hogy a fájlok mekkora része olvasható vissza sértetlenül, az f3probe pedig közvetlenül megmondja a bejelentett és a tényleges kapacitást.

És ha mindent rendben talál? Akkor a kapacitás valódi. A sebesség viszont más kérdés: ha kíváncsi vagy rá, arra a CrystalDiskMark való. Egy lassú pendrive attól még lehet valódi – a lassúság önmagában nem bizonyíték.

Hamis. Most mi legyen?

Először is: ne bízz rá semmit, amit nem akarsz elveszíteni. Utána a következő lehetőségeid vannak.

Az alábbiak általános tájékoztatást adnak, nem jogi tanácsadást. A konkrét ügyedben a jogszabály, a fogyasztóvédelmi hatóság tájékoztatói és a békéltető testület az irányadók.

1. Pénzt vissza – és itt az idő számít

Ez a cikk legfontosabb gyakorlati tanácsa: tesztelj azonnal, amint megérkezik. Vállalkozástól, webshopból rendelt terméknél ugyanis indoklás nélkül elállhatsz, de erre az uniós szabályok szerint 14 napod van az átvételtől számítva. Ez a legegyszerűbb út: nem kell bizonyítanod semmit, nem kell vitatkoznod arról, hamis-e az eszköz. Viszont pont ez az a határidő, ami a fiókban felejtett pendrive-oknál csendben lejár.

Két pontosítás. Az egyik, hogy a 14 napon belül az elállást kell bejelentened – a terméket ezután kell visszaküldened, arra külön határidő vonatkozik. A másik, hogy az elállási jog csak vállalkozástól vásárolt termékre vonatkozik: apróhirdetéses oldalon vagy közösségi médiában, magánszemélytől kötött üzletnél nincs rá lehetőséged. A visszaküldés költsége jellemzően téged terhel – kivéve, ha a kereskedő a vásárlás előtt nem tájékoztatott erről.

2. Ha már lejárt a 14 nap

Akkor marad a hibás teljesítésre hivatkozás. A fogyasztóvédelmi hatóság összefoglalója szerint a kellékszavatossági igény két évig érvényesíthető a teljesítéstől számítva, áru adásvételénél pedig az első egy évben a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a hiba nem állt fenn átvételkor. A hibát a felfedezése után késedelem nélkül közölni kell; fogyasztói szerződésnél a két hónapon belüli közlés számít késedelem nélkülinek.

Egy kapacitáshamisítás épp az a fajta hiba, amelyet jól lehet dokumentálni: a teszt eredményéről készíts képernyőképet, és mentsd el a program szöveges jelentését is.

3. Ha nem uniós piactérről vetted

Itt lesz nehéz. A fogyasztóvédelmi hatóság tájékoztatója szerint nem uniós kereskedő esetén „nem számolhatunk az Európai Unióban működő e-kereskedőkre vonatkozó fogyasztóvédelmi előírásokkal”. Ugyanez a tájékoztató arra is figyelmeztet, hogy a magyar nyelvű oldal vagy a .hu cím önmagában nem jelenti, hogy hazai kereskedőtől rendelsz.

A gyakorlatban három út marad: a piactér saját vitarendezési rendszere (a hatóság maga is erre utal, és a nagy platformok üzemeltetnek ilyet), a bankkártyás fizetésnél a visszaterhelés, illetve – ha a kereskedő másik uniós országban, Izlandon, Norvégiában vagy az Egyesült Királyságban működik – az Európai Fogyasztói Központ segítsége. Ha a székhely ezen a körön kívül esik, erre nincs mód.

4. Ha megtartod: használhatóvá tehető, de nem javítható

A hiányzó kapacitást nem lehet „visszaállítani”, mert nem szoftverhiba: egyszerűen nincs ott a memóriachip. Amit tehetsz, az a másik irány: az eszközt a valódi méretére szabod, hogy legalább biztonságosan használható legyen.

Erre való az F3 f3fix parancsa, amely a projekt megfogalmazásában „creates a partition that fits the actual size of the fake drive”. Két dolgot tegyünk hozzá: ez csak Linuxon működik, és a dokumentáció maga kéri, hogy utána futtasd le újra az f3write és f3read párost, mert a megmaradt memória is lehet hibás. A projekt még a szakasz címében is idézőjelbe teszi a „fix” szót – nem véletlenül.

Hogyan kerüld el legközelebb?

• Az ár a legjobb jelző. Ha egy 1 TB-osként hirdetett pendrive annyiba kerül, mint egy márkás 64 GB-os, akkor nem jó üzletet találtál.

• A márkanév nem garancia. A c't vizsgálata szerint ismert márkák nevével ellátott hamisítványok is forognak nagy piactereken – a logó rányomtatása a legolcsóbb része a dolognak.

• Tesztelj azonnal. Még az elállási határidőn belül, még mielőtt bármit rámásolnál.

• Telepítő pendrive-nak pláne ne vegyél névtelen eszközt. Egy hamis kapacitású pendrive-ról a rendszer telepítése menet közben szakad meg, és az ok órákig kereshető. A telepítő pendrive készítéséről szóló útmutatónkban megírtuk, mire figyelj.

• Fontos adat soha ne legyen egyetlen eszközön. Ez nem a hamisítványok miatt igaz, hanem általában – de itt mutatkozik meg a legfájdalmasabban.

• Hivatalos forrásból töltsd le a tesztprogramot is. A „pendrive tesztelő program” típusú keresések is vezetnek megtévesztő oldalakra – erről külön írtunk a megtévesztő letöltőoldalakról.

Gyakori kérdések

Minden olcsó pendrive hamis?

Nem. Rengeteg olcsó eszköz egyszerűen lassú vagy gyenge minőségű, de a kapacitása valódi. A hamisítás attól hamisítás, hogy a bejelentett méret nem létezik – és ez méréssel eldönthető.

Van erre beépített eszköz a Windowsban vagy a Mac gépen?

Nem találtunk rá Microsoft- vagy Apple-dokumentációt. A Windows chkdsk parancsa fájlrendszerhibákat és hibás szektorokat keres, a macOS Lemezkezelőjének Elsősegély funkciója szintén a fájlrendszert vizsgálja – egyik sem arra készült, hogy a bejelentett kapacitás valódi voltát ellenőrizze.

Megoldja a formázás?

Nem. A formázás a fájlrendszert írja újra, a hiányzó memóriachipet nem pótolja. Az SD Memory Card Formatter – az SD Association hivatalos formázóprogramja – kifejezetten jó eszköz memóriakártyák helyes formázására, de a dokumentációja a hamisítványok felismerését meg sem említi. Más a dolga.

Már rámásoltam a fényképeimet. Vissza lehet szerezni őket?

Őszintén: valószínűleg nem. Ami a nem létező tárhelyre „került”, az sosem íródott le sehová. Ami a valódi részre került, de később felülíródott, az ugyanígy elveszett. Próbálkozni lehet adat-visszaállító programmal – például a Recuva nevűvel –, de a legfontosabb azonnali teendő az, hogy ne írj többet az eszközre. Ez a tesztprogramokra is vonatkozik: a H2testw és az f3write teleírja a szabad helyet, és ezzel végleg elviszi a maradék esélyt. Előbb a visszaállítás, utána a teszt.

Memóriakártyát is érdemes tesztelni?

Feltétlenül, sőt. A fényképezőgépbe vagy menetrögzítőbe tett kártya hibája általában akkor derül ki, amikor már szükség lenne a felvételre. A módszer ugyanaz, USB-s kártyaolvasóval mindhárom program használható. A kártyaolvasó viszont maga is hibázhat: egyes adaptereknél a H2testw téves hibát jelez, az f3probe pedig nem minden olvasót támogat. Ha gyanús eredményt kapsz, próbáld meg másik olvasóval.

Mit jelent, ha a teszt hibát jelez, de a kapacitás stimmel?

Akkor nem kapacitáshamisításról van szó, hanem tényleges hibáról – vagy az eszközben, vagy a láncban. A H2testw letöltőoldala kifejezetten figyelmeztet, hogy rossz kábel, USB-adapter vagy hibás memória is okozhat téves hibát. Érdemes megismételni a tesztet másik porton és másik kábellel.