Két friss vizsgálat két különböző trükköt dokumentált, és mindkettő a legnépszerűbb ingyenes programokat használja csalinak – a VLC-t, a 7-Zipet, a Paint.NET-et. Az egyik olyan régi ellenőrzési szokást tesz használhatatlanná, amit húsz éve tanítunk mindenkinek. Összeszedtük, mi történt, és hogyan ellenőrizd öt lépésben, hogy tényleg azt töltötted-e le, amit akartál.
Kilenc szolgáltató, kilencféle árazás, és rengeteg elavult adat a magyar összehasonlító oldalakon. Végigmentünk a hazai kínálaton, minden árat a szolgáltató saját magyar oldalán ellenőriztünk, és megnéztük, ki mit néz valójában. Az eredmény: egyetlen szolgáltató sem éri meg mindenkinek, de van négy tipikus helyzet, amelyre elég egyértelmű a válasz.
Van egy támadás, amit semmilyen vírusirtó nem tud megbízhatóan megállítani, mert nem tartalmaz sem sérülékenységet, sem letöltött fájlt. Egyszerűen megkéri a felhasználót, hogy fertőzze meg saját magát – és ez döbbenetesen jól működik.
A módszer neve ClickFix. Egy weboldalon megjelenik egy „Nem vagyok robot” ellenőrzés vagy egy hibaüzenet, alatta három lépéssel: nyomd meg a Windows és az R billentyűt, nyomj Ctrl+V-t, majd Entert. Aki végigcsinálja, az a saját kezével indít el egy parancsot, ami letölti és lefuttatja a kártevőt.
Ez nem elméleti veszély. Egy szeptember eleji kutatás szerint több mint 5400 feltört weboldal szolgálja ki éppen ezt a támadást, naponta több százuk aktívan. Az ESET mérése szerint az esetszám egy év alatt megduplázódott. Ebben a cikkben végigvesszük, hogyan néz ki, miért működik, miről lehet felismerni – és mit tegyél, ha már bemásoltad.
Van egy pillanat, amit mindenki ismer: elindul a friss Windows, üres az asztal, és most akkor mi legyen? A legtöbben ilyenkor rákeresnek pár programra, letöltik az első találatot, és fél óra múlva már ott van a gépen három olyan dolog, amit soha nem akartak feltelepíteni.
Ez az összeállítás azt veszi végig, mi az a húsz ingyenes program, ami tényleg indokolt egy friss Windowson – abban a sorrendben, ahogy érdemes nekiállni. Nem törekszik teljességre, és nem is akar mindent rád tukmálni: több olyan program is kimaradt belőle szándékosan, amit sokan felraknak, pedig nem kellene.
A végén külön kitérünk arra, mit ne telepíts, és hogyan kerüld el, hogy a telepítők mellékesen mást is a gépedre tegyenek.
Van négy szó, amit a magyar internet másfél éve kever össze: Ügyfélkapu, Ügyfélkapu+, DÁP és KAÜ. Az egyik megszűnt, a másik kettő párhuzamosan él, a negyedik pedig nem is bejelentkezési mód, hanem az a kapu, amit a másik kettővel nyitsz ki.
Ebből a zavarból elég sok félreértés lett. Sokan azt hiszik, hogy kötelező DÁP-ot regisztrálniuk – nem az. Mások arról olvastak, hogy aki DÁP-ot csinált, az idén januártól nem használhatja tovább az Ügyfélkapu+-t – ez sem igaz, a határidőt kitolták. És rengetegen töltik le a NAV appját azért, hogy adóbevallást készítsenek benne, amit viszont nem lehet.
Ez az útmutató végigveszi, melyik állami alkalmazás mire való, mihez kell belőlük DÁP és mihez nem, hogyan regisztrálj akkor is, ha nincs NFC-s telefonod – és mit tegyél, ha a bejelentkezés nem működik, ami sajnos a leggyakoribb panasz mindegyik appnál.
Szeptember 3-án a Google kiadott egy Chrome-frissítést, amelyben egy olyan hibát javítottak, amit a támadók már ki is használtak. A hivatalos közlemény szokatlanul határozott volt: a Google nem „jelentésekről” írt, hanem arról, hogy tud róla, hogy létezik működő támadókód.
Erre a legtöbb cikk azt írja: frissíts. Csakhogy a Chrome magától frissül. Már le is töltötte. És te mégis a régi, sebezhető verziót futtatod – mert a javítás csak a böngésző újraindítása után lép életbe. Aki heteken át nyitva hagyja a böngészőjét, az heteken át sebezhető marad, miközben végig azt hiszi, hogy naprakész.
Ez a cikk nem egy konkrét hibáról szól, hanem arról, hogy hogyan ellenőrizd tíz másodperc alatt, tényleg friss-e a böngésződ – asztali gépen és telefonon, minden nagy böngészőben. És arról a két dologról, amiről szinte senki nem beszél: az Android rendszerbeli motorjáról, amit akkor is használsz, ha soha nem nyitod meg a Chrome-ot, és arról, hogy iPhone-on egyik böngésző frissítése sem az, aminek látszik.
Van egy fájlmegosztó hálózat, amely 2001 óta megszakítás nélkül működik, soha nem szerzett nagy nyilvánosságot, és mégis mindenki ismeri, aki komolyabban foglalkozik zenével. A neve Soulseek, és 2026-ban is él: a hivatalos programjának legutóbbi kiadása idén áprilisban jelent meg.
A Soulseek soha nem próbált mindenkinek megfelelni. Nem lett belőle általános célú fájlcserélő, nem épült köré üzleti modell, és nem is nagyon változott az elmúlt húsz évben. Egyetlen dologban viszont máig verhetetlen: zenében – ritka kiadásokban, koncertfelvételekben, olyan lemezekben, amelyek egyetlen streamingszolgáltatóra sem kerültek fel.
Megnéztük, hogyan működik ma, miért maradt fenn, melyik programmal érdemes felkapcsolódni – és mi az a történet, amitől idén februárban végre bekerült a hírekbe.
Van egy régi bosszúság, amire meglepően kevesen ismerik a megoldást: megadod az e-mail-címedet egy webshopnak, egy nyereményjátéknak vagy egy ingyenes letöltéshez, és fél évvel később ömlik a reklám olyan cégektől, amikről sosem hallottál. Az e-mail álnév erre való. Nem trükk és nem szürke zóna: valódi, továbbító címet kapsz, amit egyetlen kattintással kidobhatsz, ha visszaélnek vele. A Brave a napokban vezette be a saját megoldását, és ez jó alkalom arra, hogy végigvegyük az összes komoly lehetőséget – köztük egy teljesen ingyeneset, amihez még böngészőt sem kell váltanod. Egy fontos kérdésre is választ adunk, amit szinte sehol nem tesznek fel: tudsz-e egyáltalán válaszolni egy álnévről? Mert nem mindegyiknél tudsz.
2026-ban nagyjából minden szoftverfrissítés arról szól, hogy mennyi mesterséges intelligenciát pakoltak bele. A LibreOffice augusztus 26-án megjelent új kiadása pont az ellenkezőjével hívta fel magára a figyelmet: a fejlesztők külön kiemelték, hogy nincs benne generatív MI, a dokumentumaid nem mennek ki távoli kiszolgálókra, és a programcsomag egyetlen része sem igényel internetkapcsolatot a működéshez. Emellé viszont hoztak egy olyan újítást a szövegszerkesztőbe, amilyet a Word sem tud – erről a legtöbb összefoglaló egy sort sem ír. Végigvesszük, mi változott, miért nem mindegy, melyik verziót töltöd le, és mit érdemes tudni a magyar nyelvi támogatásról.
Két helyzet van, amikor az ember hirtelen nagyon érdeklődni kezd a memóriakártyája iránt. Az egyik, amikor megérkezik a rendelt kártya, és felmerül a gyanú, hogy a hirdetett kapacitás túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. A másik – a rosszabb –, amikor a nyaralás összes fényképe eltűnik róla. Ez az útmutató mindkettőre válaszol: hogyan derítheted ki két perc alatt, hogy hamis-e a kártya, és mi az a néhány lépés, ami eldönti, hogy visszakapod-e a fájljaidat, vagy örökre elveszíted őket. A legfontosabb tanács rögtön az elején jön, mert azzal a legtöbben már az első percben elrontják.
